Jézus egy alkalommal megfigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe.
Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más.
A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lukács Evangéliuma 21, 1-4
A bibliai elbeszélés szerint Jézus a jeruzsálemi templomnál figyelte az odajárókat. Sokan, főként a gazdagok, nagy összegeket dobtak a perselybe, hogy támogassák a templom fenntartását. Ekkor jelent meg egy szegény özvegyasszony, aki mindössze két fillért, vagyis teljes vagyonát adta oda. Jézus ezt látva mondta tanítványainak: „Ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más.”
A történet központi üzenete, hogy az adakozás valódi értéke nem az összeg nagyságában, hanem a mögöttes szándékban és önfeláldozásban rejlik. A magyar népi bölcsesség szerint is: „Nem a ruha teszi az embert”, vagyis a külsőségek helyett a belső értékek számítanak. Az özvegy példája arra tanít, hogy az önzetlen adomány, mely túlmutat a saját érdekeken, Isten szemében különösen értékes.
A magyar kultúrában régóta él a segítő szándék, a „szegények istápolása”, melyet gyakran közmondások is tükröznek, például: „Jobb adni, mint kapni.” Az özvegy alakja a társadalom peremére szorultak szimbóluma, aki még így is képes nagylelkűségre, ezzel példát mutatva mindannyiunknak.
Napjainkban, amikor az anyagi javak hajszolása gyakran előtérbe kerül, különösen fontos üzenet, hogy a lelki gazdagság, az önkéntes segítségnyújtás és a szolidaritás a közösség valódi alapjai közé tartoznak. Az özvegy példája arra hív, hogy ne csak feleslegünkből adjunk, hanem akkor is, ha az áldozattal jár, hiszen „többet ér a kevés jó szívvel, mint a sok közönyből”.
A szegény özvegy története az evangéliumi tanítás egyik legszebb példája arra, miként válhat a látszólag kevésből is sok, ha azt őszinte hittel és önzetlenséggel adják. Ez az üzenet ma is érvényes: „Ki mint vet, úgy arat” – a jószívűség és áldozatkészség meghozza gyümölcsét, nemcsak az egyén, hanem az egész közösség javára.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda