Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. 
Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van:
Angyalainak megparancsolta:
A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!”
Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van:
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.
Máté Evangéliuma 4,1-11
„Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”
Mt 4, 3
A megszólított személy Jézus Krisztus, a kísértő pedig a Sátán, aki a negyvennapos böjt után, testi gyengeségében próbálja eltéríteni. Jézus nem tesz csodát önmaga érdekében, hanem az Írásból idéz: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (MTörv 8, 3) Ez a jelenet nem egyszerűen az éhségről szól, hanem három fontos kérdésről:
1. A hatalom használata – Jézus nem használja isteni erejét öncélúan.
2. Bizalom az Atyában – nem a csoda, hanem az engedelmesség az út.
3. Az ember igazi éhsége – a testi szükség valós, de az ember végső élete Istenből fakad.
A kísértés lényege tehát: Isten Fiának lenni nem azt jelenti, hogy megszabadul a szenvedéstől, hanem hogy hűséges marad az Atyához.
Itt a kísértés már finomabb, mint a kenyérré változtatásnál. A Sátán Szentírást idéz, a 91. zsoltárra hivatkozva: angyalok majd megőrzik Jézust. Vagyis: Ha valóban bízol Istenben, bizonyítsd egy látványos tettel. Ez már nem a szükségről szól, hanem Isten kipróbálásáról. Jézus válasza: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” (MTörv 6,16)
Ágoston szerint a három kísértés az emberi szív három alapvető torzulását mutatja. Ezek minden hivatásban jelen vannak, de a lelkipásztor különösen ki van téve nekik. Nemcsak testi éhségről van szó, hanem arról, hogy a komfort válik elsődlegessé.
Lelkipásztori veszély: a szolgálatot úgy alakítani, hogy elkerüljük a belső feszültséget vagy áldozatot. Ágoston ezt a dicsőség vágyához kapcsolja. Ez a lelki élet egyik legrejtettebb pontja: nem nyers büszkeség, hanem „szentnek látszó” önigazolás.
Az utolsó kísértésben a Sátán teljes behódoltságot követel Jézustól. Itt a szív már nem csak elismerést akar, hanem befolyást. Ágoston szerint ez a legsúlyosabb, mert: az ember akkor már nem Istent használja — hanem Istent cseréli le.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda