Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. 
Ott egy siketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!”
Erre megnyílt a siket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el.
De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Márk Evangéliuma 7,31-37
Jézus missziója olyan területekre is kiterjedt, amelyek nem rendelkeztek kimondottan zsidó kultúrával és vallásossággal. Ezen próbálkozásai küldetésének az egyetemességére hívják fel a figyelmet.
Nemcsak Izrael elveszett juhaihoz szól a küldetése, hanem a környező népekhez is. Így lassan kibontakozik az újszövetség sajátos természete, tulajdonsága. Jézus korában a betegségeknek nemcsak biológiai, hanem lelki okai is voltak.
A süketnémaság nemcsak egy testi hiányosságot fejez ki, hanem egy lelki süketséget is. Azt az állapotot is kifejezi, amikor nem halljuk meg Isten minket hívogató szavát, amikor nem vagyunk nyitottak az evangélium befogadására. Süketnémák vagyunk amikor nem értjük meg Isten tervét életünkben, és amikor nem teszünk tanúságot hitünkről a mai világban.
Csak akkor leszünk képesek tanúságot tenni, hitelesnek lenni, amikor behívjuk életünkbe Krisztust. Egyedül Ő képes lelkünk némaságát, süketségét megnyitni. Kérjük Őt a mai napon, hogy nyissa meg szívünket, tegye nyitottá lelki fülünket szavának a befogadására, és adjon bátorságot hitünk hiteles megvallására.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda