Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.
Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lukács Evangéliuma 9,22-25
Lk 9, 23
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem.” Jézus ebben a mondatban foglalja össze követésének a feltételét. Ez a mondat három egymásra épülő lépést tartalmaz:
„Tagadja meg magát”. Nem az önértékelés lerombolását jelenti, hanem azt, hogy az ember nem saját akaratát, kényelmét vagy egoját teszi az első helyre. A tanítvány megtanulja Isten akaratát előbbre helyezni.
„Vegye föl mindennap a keresztjét”. A kereszt nem csupán nagy szenvedéseket jelent, hanem a mindennapi hűséget: kitartást a nehéz kapcsolatokban, szolgálatot fáradtan is, hűséget akkor is, amikor nincs látható siker. A „mindennap” szó különösen fontos: a keresztény élet nem egyszeri hőstett, hanem állandó döntés.
„És kövessen engem”. A kereszt nem öncélú szenvedés. A hangsúly a követésen van: Krisztussal járni, az Ő lelkületét felvenni — szeretetben, irgalomban és önátadásban.
Ez a mondat nem elsősorban lemondásról szól, hanem szabadságról: arról, hogy az ember kilép az önmaga körül forgó életből, és belép a szeretet logikájába. A kereszt itt nem vereség, hanem az a hely, ahol a szeretet a legerősebb.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda