Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.
Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket:
„Üdv nektek!” Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem.”
Az asszonyok még úton voltak, amikor néhány őr a városba ment, és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Ezek összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták őt. Ha a helytartó tudomást szerez a dologról, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk titeket.”
A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a beszéd a zsidóknál a mai napig el van terjedve.
Máté Evangéliuma 28, 8-15
Húsvét hajnalán valamilyen rendkívüli dolog történt Jézus sírjánál. A szemtanúk nem találtak elfogadható magyarázatot arra a tényre, hogy a sírnál a kő el volt hengerítve, és nem találták ott Jézus holttestét, sőt még az őrség is hiányzott. A titkot Jézus fejti meg, amikor élőben megszólítja őket. Nem rabolták el, a sírhelyet nem fosztották ki, hanem amint már előre megmondta nekik, feltámadt. Jézus egyedi módon szólítja meg őket, úgy mint tette már számos alkalommal is: Ne féljetek! Ez a felhívás a nap minden órájára érvényes. Nem szabad félnünk, mert ez meggyengíti a hitünket és szeretetünket. Fontos, hogy ne a félelem irányítson minket. Az asszonyok félelme akkor jogos volt, mert nem tudták, hogy mi történt a sírnál húsvét hajnalán a Mesterükkel.
Az őrök is féltek, mert elmulasztották a kötelességüket. Nem tudták a főpapoknak bebizonyítani a történteket, ezért kénytelenek voltak elfogadni tőlük a kenőpénzt. Ők nem találkozhattak Jézussal, mert nemcsak a fény, de a hitetlenségük is elvakította őket. Így a történteknek legalább két változata maradt ránk. Az egyik változat a szent asszonyoké, akik az élő Krisztussal találkoztak, a másik a főpapoké és a katonáké, akik a feltámadás tagadásának az útját választották.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda