Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: »Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?« De az így válaszolt:
»Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.«”
Lukács Evangéliuma 13,1-9
Jézus olyan tragikus eseteket hoz fel példának, amelyekben ártatlannak nevezhető emberek kerültek halálveszélybe. Még az ártatlanok sem menekülhetnek meg a szenvedésektől, a haláltól.
Az élet néha megmagyarázhatatlanul kegyetlen. Nem az ember ártalanságától függ teljesen életének az alalkulása. Az alapvető gondolat az, hogy ha az ártatlan emberek ekkora szerencsétlenségbe kerülnek, mekkora baj azokra nézve egy tragikus eseméy, akiknek egyáltalán nincs hitük.
Hit nélkül az embert megtörik a szenvedések, és még mélyebb válságba kerül. Azok viszont, akik mindvégig kitartanak, azok megmentik lelküket az örök életre.
A fügefa hasonlata bemutatja azt a türelmet, amely a vincellért, Jézust jellemzi. A fügefa néha évekig nem hoz termést. A példabeszéd azt hangsúlyozza ki, hogy van közbenjárónk az Atyánál, aki türelemre fordítja az Atya figyelmét.
Bár minden ember a megfelelő időben talentumait kellene kamatoztassa, de vannak olyan időszakok, amikor az ember lelkileg elakad, nem tud termékeny lenni. Ezek a megpróbáltatás időszakai, amikor egyesek beletörődnek sorsukba, mások megerősödnek, újabb lendületre tesznek szert.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda