Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?
Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.
Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.
Máté Evangéliuma 16,24-28
Mt 16, 24b
Jézus szavai követésének a feltételeiről, lényegéről és mélységéről szólnak.
,,Ha valaki követni akar engem…” – Jézus e szava nyitottságot és személyes választást fejez ki: a követés nem kényszer, hanem meghívás, amely mindenki számára szól.
„Tagadja meg magát…” – Ez a rész a saját önző vágyainkról, egónkról, személyes érdekeinkről való lemondást jelenti. Nem önutálatot vagy önmagunk semmibevételét, hanem azt, hogy Isten akaratát előtérbe helyezzük a sajátunknál, és kész vagyunk az önkéntes lemondásra.
„Vegye föl keresztjét…” – A kereszt a korabeli világban a legnagyobb szenvedés és megaláztatás eszköze volt. Keresztünk felvétele azt jelenti, hogy vállaljuk életünk nehézségeit, kihívásait, szenvedéseit, és mindezeket Jézus követésének szolgálatába állítjuk.
„…és kövessen!” – A követés nem egyszeri döntés, hanem folyamat, amely a mindennapokban, a tettekben, döntésekben nyilvánul meg. Jézus útján járni azt jelenti, hogy elkötelezett szeretettel, hűséggel és kitartással igyekszünk az Ő példáját követni.
Ez a mondat a keresztény lelkiség egyik csúcspontja. Az önmegtagadás nem az önértékelés feladását, hanem a krisztusi szabadságot, a szeretetből fakadó, tudatos önátadást jelenti. A kereszt felvétele azt a bátorságot és hűséget kéri, amely képes szembenézni a világ kihívásaival, nem menekül el a nehézségek elől, hanem hordozza azokat, ahogy Jézus is tette.
A kereszt felvétele Jézus korában a legmélyebb önfeláldozást jelentette. A keresztény történelem során sokan szó szerint is életüket adták hitükért, de a mindennapokban is minden követő számára kihívás az önzetlen szeretet, a mások javát kereső életforma gyakorlása.
Ez az evangéliumi kijelentés nemcsak a szentekhez, hanem minden emberhez szól, aki életét magasabb értelmek szolgálatába szeretné állítani. Jézus arra hív, hogy merjük meghaladni önmagunkat, vállaljuk a keresztjeinket, és így találjuk meg az igazi szabadságot és örömöt a Krisztusban való életben.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda