Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek.
Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus.
Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Máté Evangéliuma 23,1-12
Mt 23, 5b
„Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat” (Mt 23, 5b), nem csupán a ruházat változására utal, hanem mélyebb jelentéssel bír a vallási és társadalmi szimbolika terén. E kifejezés gyökerei az ókori zsidó hagyományokban keresendők, ahol az öltözet és annak díszítése szorosan kapcsolódott a hit gyakorlásához és az identitáshoz.
Az imaszíj (héberül: tfilin) a zsidó imádság fontos kelléke. Ezeket a bőrszíjakat és dobozkákat a hívők reggeli imáik során viselik, és bennük bibliai szakaszokat tartalmazó pergamentekercseket helyeznek el. A tfilin viselésének hagyománya Mózes könyveiben gyökerezik, ahol a „kézre köttetett jel”-ként jelenik meg. Az, hogy „szélesre szabják imaszíjukat”, az imádság külsőségeinek túlhangsúlyozására utal: nem a hit belső átélése, hanem a látványos, feltűnő megjelenés kerül előtérbe.
A bojtok (héberül: cicit) a hagyományos zsidó köntös, a tallit sarkaira kötött zsinórok, amelyek a parancsolatok megtartásának emlékeztetői. Az Ószövetség előírja, hogy minden ruhadarab négy sarkán legyenek ilyen bojtok. A „megnagyobbítják a bojtokat” azt fejezi ki, hogy valaki a külső vallási jeleket szándékosan hangsúlyosabbá teszi, olykor a jámborság látszatának növelése céljából.
Ez a mondat gyakran mint kritika hangzik el: a vallási szimbólumok túlzásba vitt, feltűnő használata mögött sokszor nincs valódi belső elkötelezettség. Az ilyen megnyilvánulásokat Jézus is bírálta az evangéliumokban, amikor a farizeusok magatartását helyezte szembe az őszinte hit gyakorlásával. A hangsúly nem a külső jeleken, hanem a belső tartalmon, a hit és az erkölcs valódi megélésén kellene legyen.
Az „imaszíjak szélesre szabása” és a „bojtok megnagyobbítása” egyszerre szól a hagyományok tiszteletéről és azok helyes értelmezéséről. A vallási szimbólumok eredeti célja, hogy emlékeztessenek az erkölcsi kötelességekre, de a túlzott külsőségek veszélye abban rejlik, hogy elhomályosítják a hit valódi, belső értékeit. Ez a mondat így nemcsak történelmi vagy vallási jelentőségű, hanem örök emberi kérdéseket is felvet az őszinteségről, a hitről és a látszat mögötti tartalomról.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda