Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket:
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket.
De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Máté Evangéliuma 13, 1-9
A főüzenet vonala mellett egy melléküzenet is kiolvasható. Mindhárom változatban elsősorban Isten országának a jelenlevő és diadalra jutó erejéről akarnak példát állítani. Máténál a hét példabeszéd közös célja Isten országának a meghirdetése, Lukács ilyen szempontból rendezetlen.
A címzettek szerint is fel lehetne osztani őket. Az üzeneti részében nem arra akar válaszolni, hogy mennyire volt a misszió sikeres, vagy mennyire nem, hanem arra akarja figyelmezteti övéit, hogy megéri kockáztatni.
A hallgatóság táborát figyelve, Lukács azokról beszél, akik városról városra gyűltek össze (kata polisz). Ugyanakkor a bárkából való tanítás egyfajta tanító-tanítvány képet kölcsönöz a példabeszédnek.
Jézus nem beszélt, hanem tanított, ezt két fogalom különbözteti meg egymástól (laleo, lego).
A példabeszédforma Máténál indirekt és képi. A talaj minőségének az üzenetre nézve nincs jelentősége. A többihez viszonyítva Lukács csak százszoros termésről beszél. A képi rész szerint mindhárom esetben Jézus egy felkiáltással zárja: „Akinek füle van a hallásra, hallja!” A kívüllálóknak nem a meg nem értést veti a szemükre, hanem a döntés hiányát. Jézus messiási küldetése, csak a feltámadása után válik érthetővé a tanítványok számára.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda