Mk 3, 22-30
Jézus életének egyes epizódjaiban is előfordul, amikor ellenfelei azt állítják róla, hogy a gonosz lelkek fejedelmének, vagyis Belzebubnak az ereje által űzi ki a démonokat.
Az Evangéliumokban (például Mt 12, 24; Mk 3, 22; Lk 11,15) az írástudók és farizeusok vádolják Jézust ezzel a kijelentéssel. Azt állítják, hogy nem isteni erővel, hanem a „gonosz lelkek fejedelmének”, azaz Belzebub (Beelzebul) hatalmával képes ördögöt űzni. Ez a vád arra irányul, hogy Jézus csodatételeit megkérdőjelezzék, és tekintélyét aláássák a nép előtt.
A „gonosz lelkek fejedelme” hagyományosan a démonok vezérére, vagyis Sátánra utal. A név, Belzebub, eredetileg „a legyek ura” jelentéssel bírt, és a zsidó hagyományokban később a démonok királyává vált. A vádlók szerint tehát Jézus nem istentől, hanem az ördögök urától kapja erejét, amikor megszabadít valakit a gonosz szellemek hatalma alól.
Jézus válasza ezen vádakra erőteljes és logikus: ,,Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább” (Mk 3, 24-25). Ezzel azt akarja mondani, hogy ha Sátán önmaga ellen harcolna, akkor birodalma hamarosan romba dőlne. Jézus ezzel visszautasítja a vádat, és rámutat: csodatételei az isteni hatalom és a Szentlélek működésének bizonyítékai.
A magyar néphagyományban is találkozhatunk a gonosz és a jó harcának motívumával, ahol az „ördögűzés” nem csak vallási, hanem erkölcsi szimbólum is: a jó szándék, tisztaság és igazság diadalmaskodik a rossz felett. A mondás üzenete, hogy a jót gyakran próbálják rosszindulatú vádakkal lejáratni, de – ahogy a magyar közmondás is tartja – „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”, vagyis a tettek következményei elkerülhetetlenek.
„A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket (Mk 3, 22c)” egy vád, amelyet Jézus ellenfelei fogalmaztak meg, hogy kétségbe vonják isteni küldetését. A keresztény és magyar hagyományok egyaránt azt hangsúlyozzák, hogy a jó forrása mindig tiszta, és a rossz vádaskodás végül visszahull arra, aki azt kimondta. A mondat ma is figyelmeztet arra, hogy érdemes megvizsgálni a vádak valódi hátterét és a cselekedetek mozgatórugóit.
