A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!”
Ők egymásközt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.”
„És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.”
Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
Márk Evangéliuma 8, 14-21
Jézus nemcsak a nép hitetlenségével kellett szembenézzen, hanem az apostolokéval is. Gyakran a problémák forrása az anyagi javakhoz való rendelten ragaszkodás, illetve a jövő bebiztosításának a szándéka. Ma mindent ellenőrizni, bebiztosítani akarnak az emberek.
Az apostolok egy tényleges problémával álltak elő, nem volt a poggyászukban kenyér. Ez valóban valós probléma volt, de a problémához való viszonyulásuk kívánnivalót hagyott maga után. Nem értették meg, hogy ez csak egy átmeneti probléma, az igazi problémát a rossz kovász jelenti, amely elrontja az egész tésztát: a farizeusok kovásza belülről korlátozza a nélkülözők, nehéz helyzeben levők esélyeit. Nem a valós problémára figyeltek, hanem a külső díszletre, a külső kellemre. A belső ettől továbbra is silány és megtört maradt.
Jézus képes táplálni mindenkit, azonban az igazi táplálék nemcsak az étvágyat elégíti ki, hanem a lélekre is hat. Jézus olyan táplálékkal akar mindenkit megajándákozni, amely lelkileg táplálja és fenntartja az isteni életet bennünk. Ez kell legyen az első helyen, a többi járulékos, csak testi szükségleteket elégít ki.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda