Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: »Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?« De az így válaszolt: »Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.«”
Lukács Evangéliuma 13,1–9
A történet szerint egy embernek volt egy fügefája szőlőjében, amely hosszú időn át nem hozott gyümölcsöt. A gazda ezért ki akarta vágni, de a vincellér (szőlőműves) azt kérte tőle, hogy adjon még egy évet a fának: „Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Ez a példázat a türelemről, az esélyadásról és a kegyelemről szól. Jézus ezzel azt hangsúlyozza, hogy Isten türelmes az emberekkel: nem azonnal büntet, hanem újabb és újabb lehetőséget ad a javulásra, a változtatásra. Ahogy a magyar közmondás tartja: „A türelem rózsát terem.” Ugyanakkor figyelmeztet is: az idő véges, a lehetőséget nem szabad eltékozolni, mert egyszer valóban eljön a számonkérés ideje.
Ez az idézet a magyar nyelvben és gondolkodásban is gyakran megjelenik, mint a remény és a második esély szimbóluma. Amikor valaki kitart mások mellett, vagy nem mond le egy nehéz helyzetben lévőről, gyakran idézik ezt a példázatot. A magyar irodalomban, népmesékben is visszhangzik az a gondolat, hogy „amíg élünk, remélünk”, illetve „minden jó, ha a vége jó”.
A példázat arra ösztönöz, hogy legyünk türelmesek másokkal és önmagunkkal szemben is, ne mondjunk le senkiről könnyen, hanem adjunk időt és esélyt a változásra. Ugyanakkor legyünk tudatában, hogy a lehetőségek nem tartanak örökké, ezért éljünk velük, amíg lehet!
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda