Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt.
Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?”
Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak.
A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: »Uram, nyiss nekünk ajtót!« Erre ő azt feleli nektek: »Nem tudom, honnan vagytok.«
Akkor ti bizonygatni kezditek: »Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál.« De ő megismétli: »Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők!«
Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan.
Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában, íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Lukács Evangéliuma 13,22-30
Lk 13, 24
A „szűk kapu” kifejezés metaforaként jelenik meg, amely az élet útjának, illetve az üdvösséghez vezető ösvénynek a szűkösségét, nehézségét jelzi. A magyar közmondások is gyakran utalnak arra, hogy az értékes dolgokhoz, a jó eredményhez kitartó munka és önfegyelem vezet: „Ki mint vet, úgy arat”, vagy „Jó munkáért jó bért várhatsz”. A szűk kapu nem a könnyebbik út, hanem az, amely önvizsgálatot, lemondást, bátorságot és kitartást követel.
A felszólítás – „Törekedjetek” – azt sugallja, hogy nem elég csak vágyakozni a jóra, hanem aktívan törekedni kell rá. A magyar népi bölcsesség szerint: „Segíts magadon, Isten is megsegít.” Ez azt jelenti, hogy az embernek saját erőfeszítését is hozzá kell tennie, hogy elérje a magasabb célt, legyen az lelki fejlődés, erkölcsi tartás vagy éppen a boldogság keresése.
Ez a rész arra figyelmeztet, hogy sokan lesznek, akik vágyják ugyan az üdvösséget, a jó életet, de nem hajlandók vállalni a szükséges áldozatokat vagy változtatni szokásaikon. A magyar néplélekben is él az a gondolat, hogy „Nem mind arany, ami fénylik” – vagyis a látszat nem mindig fedi a valóságot; nem mindenki jut el a célhoz, aki útra kel, ha nem vállalja a nehézségeket.
A „szűk kapun” való bemenetel a lelki és erkölcsi fejlődés, az önmagunkon való dolgozás szimbóluma. A magyar hagyományokban is nagy a becsülete annak, aki nehézségek árán, de tiszta szívvel, becsülettel éri el célját. Ahogyan a népi mondás tartja: „Becsületes munka gyümölcse édes.”
Ez az igevers arra buzdít mindenkit, hogy ne a könnyebb utat válassza, hanem legyen kitartó, és vállalja a szűk kapu, vagyis a nehezebb, de helyes út kihívásait.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda