Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a kafarnaumi zsinagógába, és tanított. 
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek, így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.
Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Márk Evangéliuma 1,21-28
Mk 1,24
Egy démon megszállta ember kiált fel Jézusnak, amikor Jézus belép a zsinagógába és tanítani kezd. A démon felismeri Jézust, és félelemmel szólítja meg: „Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Ebben a mondatban a démon szavai tükrözik a természetfeletti világ félelmét Jézus hatalmától. Az elpusztítás itt nem csupán testi megsemmisítést jelent, hanem a gonosz uralmának, jelenlétének végét. Az „Isten Szentje” kifejezés egyedülálló cím, amely Jézus különleges kapcsolatát és tisztaságát hangsúlyozza – ő az, akit maga Isten küldött a világba, hogy megszabadítsa az embereket a bűntől és a gonosztól.
Ez a mondat jól mutatja, hogy Jézus személyét már a gonosz szellemek is felismerték és tisztában voltak azzal, hogy eljött az ő hatalmuk vége. A magyar népi gondolkodásban is gyakran előfordul az a motívum, hogy a jó és gonosz harca nem rejtve, hanem nyíltan zajlik, és a gonosz nem tud ellenállni az isteni hatalomnak. Ahogy a magyar közmondás is mondja: „Aki Istennel tart, annak nincs mitől félnie.”
A magyar fordítás kiemeli a megszólítás személyességét és a félelem érzését. Az „elpusztíts minket” kifejezésben az „-t” tárgyas ragozás, az „-s” többes szám, míg a „minket” személyes névmás szintén hangsúlyozza, hogy a démon nem csak önmagáért, hanem minden gonosz szellemért beszél. Az „Isten Szentje” magyarban ünnepélyes, tiszteletteljes megnevezés.
Az idézet nemcsak bibliai, hanem kulturális szempontból is fontos: tükrözi az emberi szorongást az ismeretlennel szemben, ugyanakkor reményt ad, hogy az isteni hatalom mindig felülkerekedik a gonoszon. Minden ember életében vannak pillanatok, amikor szembesül félelmeivel, de ahogy a magyar mondás is tartja: „A jó mindig győz a rossz felett.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda