Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”
Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.
Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak.
Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Márk Evangéliuma 8, 1-10
Az evangéliumok leírása szerint Jézus nagy tömeget vonzott maga köré, akik hallani akarták tanításait és látni a csodáit. Egy ilyen alkalommal a nap már lemenőben volt, a tömeg pedig éhes volt. Jézus tanítványai aggódva kérdezték: “Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Ez a kérdés jól tükrözi a tanítványok aggodalmát és tehetetlenségét a helyzet megoldásában.
Jézus azonban nem hagyta, hogy a tanítványok kétségbe essenek. A Biblia szerint megkérdezte őket, hogy mennyi élelmük van. Csupán hét kenyér és egy pár hal állt rendelkezésükre, ami nyilvánvalóan nem volt elegendő a több ezer ember számára. Jézus azonban vette a kenyereket és halakat, hálát adott, majd a tanítványainak adta, hogy osszák szét a tömeg között.
A kenyér és a hal elkezdtek megsokszorozódni, és mindenki, aki jelen volt, jóllakott. Az evangéliumok szerint négyezren voltak jelen. Miután mindenki jóllakott, a tanítványok összeszedték a maradékot, és hét kosárral töltöttek meg. Ez a csoda nemcsak Jézus isteni hatalmát mutatta meg, hanem a gondoskodás és a bőség üzenetét is hordozta.
A kenyérszaporítás csodája több szempontból is jelentős. Először is, bemutatja Jézus isteni hatalmát és szeretetét az emberek iránt. Másodszor, a csoda a hála fontosságára tanít bennünket. Jézus hálát adott az élelemért, mielőtt megsokszorozta volna azt, ami arra tanít, hogy mindig legyünk hálásak azért, amit kapunk.
A történet arra is emlékeztet minket, hogy bíznunk kell Isten gondoskodásában, még akkor is, ha a körülmények reménytelennek tűnnek. A tanítványok nem tudták elképzelni, hogyan lehetne hét kenyérből és egy pár halból jóllakatni a tömeget, de Jézus megmutatta, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen.
Bár a kenyérszaporítás csodája több mint kétezer évvel ezelőtt történt, üzenete ma is időszerű. A történet arra sarkall minket, hogy bízzunk Isten gondoskodásában és legyünk hálásak a mindennapi áldásokért. Ezenkívül arra is ösztönöz, hogy osszuk meg másokkal azt, amink van, és segítsünk a rászorulókon.
A kenyérszaporítás története arra is tanít, hogy a közösség ereje és a szolidaritás hogyan teremthet bőséget. Amikor megosztjuk erőforrásainkat és segítünk egymásnak, csodák történhetnek. A mai világban, ahol sokan küzdenek a szegénységgel és az éhezéssel, fontos, hogy kövessük Jézus példáját, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy senki se maradjon éhes.
A kenyérszaporítás csodája nemcsak egy történelmi esemény, hanem örök tanulságok forrása is. Jézus csodája arra emlékeztet minket, hogy a hit, a hála és a közösség ereje képes legyőzni a legnagyobb nehézségeket is. Legyen szó fizikai éhezésről vagy lelki szükségről, Jézus példája arra ösztönöz minket, hogy mindig bízzunk Isten gondoskodásában és osszuk meg áldásainkat másokkal.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda