Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. 
Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.
Márk Evangéliuma 9, 2-10
A színeváltozás eseménye rámutat Jézus küldetésének az újdonságára és az újszövetség szerzésére. A jelenlevők, Mózes és Illés, a Törvényt és a Prófétákat képviselik. Ők az ószövetségnek a rendkívüli alakjai, akik meghatározó szerepet játszottak a választott nép életében. Az apostolok nemcsak szemlélők, hanem tanúk is, hiszen később tőlük értesítik a többi apostolot erről az egyedülálló eseményről.
Szent Péter annyira jól érzi magát a színeváltozás eseményekor, hogy szeretené örökre megragadni, helyhezkötni. De ez nem lehetséges, mert más küldetésük van. Néha mi is szeretnénk csendben félrevonulni, csendben maradni, de az élet forgataga, a feladatok sokrétűsége szinte az utunkat állják. Időnként valóban félre kell vonulni, de ez az állapot nem tarthat örökké.
Az apostolok is meg kellett értsék, hogy az élet megy tovább, nincs megállás, csak ideig-óráig élvezhetik a csendet, a pihenőt, de a közösségnek szüksége van rájuk. Nincs magányos kereszténység, senki sem sziget (John Donne). Mindannyian közösségi lények vagyunk, közösség nélkül nincs üdvösség. Ennek a valódi közösségnek az ízét tapasztalták meg az apostolok a színeváltozás eseményekor. A szívűk fellángolt, érzelmeik kiegyensúlyozódtak, megtapasztaltak valamit az isteniből.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda