Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. 
Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.
De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
Lukács Evangéliuma 2, 1-14
Az emberek ma is éhezik a szeretetet. Jézus születésével Isten megmutatja irántunk való szeretetét. Az emberiség legfontosabb kérdéseire Isten nem szavakban válaszol, hanem konkrét tettekben. Isten szeretete karácsonykor megtestesült, testet öltött. Földi kereséseinkben gyakran megtapasztaljuk az emberi szeretet gyengeségét, bizonytalanságát. Ady Endre költő szavaival élve, mi is azt mondjuk: szeretném, ha szeretnének. De egy másik istenes versében az isteni szeretet megtapasztalásáról beszél, Csöndesen és váratlanul/Átölelt az Isten (Az Úr érkezése). Talán válasz talált a kérdésére. Ebben az időszakban igazából nekünk is erre van szükségünk, hogy minket is váratlanul és csöndesen átöleljen az Isten.
Isten úgy teremtett minket, hogy egész életünkön át keressük Őt és Neki szolgáljunk. Ehhez azonban időre és elcsendesedésre van szükségünk. A templom lehet egy olyan hely, ahol megtapasztalhatjuk ezt a közelséget, ezt a jelenlétet. Bár Isten gyakran elbújik előlünk, bújócskást játszik velünk, mégis az utolsó pillanatban felfedi önmagát, bemutatkozik és mellettünk áll.
Ez a karácsony azért is különös, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy semmi, sem háború, sem káosz nem zavarja meg ünneplésünket. Népünk már megjárta a hadak útját. Elegünk van a háborúkból, a fegyverek zajából, a békétlenségből, a háborúskodásból. Talán nem tudjuk eléggé felmérni, hogy milyen kegyelem, ajándék számunkra, hogy szabadon, békében, saját anyanyelvünkön ünnepelhetünk. Ma is forr a világ, de nem a szeretettől, hanem a gazdag emberek betelhetetlen önzésétől, amely az egyszerű embereket, egyszerű életeket tönkreteszi, megbéklyózza, megfosztja álmaitól, hitétől, szeretetétől.
Újra fel kell fedezzük életünkben azokat a lelki értékeket, amelyeket őseinktől örököltünk. Ők a mi szabadságunkért harcoltak, küzdöttek. Ők voltak azok, akik egy olyan jövőt teremtettek számunkra, amely egy emberségesebb, derűsebb életet biztosít. Krisztus ma is ott jelenik meg, ahol az emberek küzdenek egy igazságosabb, békésebb világért.
A mi feladatunk, hogy ápoljuk és óvjuk ezt a békét, hiszen a háború soha nem tud választ adni az élet értékességére. Van miért hálát adjunk Istennek, embertársainknak. Ma ismét egy nyugodt, békés karácsonyt élhetünk át. Ez mindannyiunk közös érdeme is, hiszen kicsiben mindannyian törekedtünk környezetünkben a békére, az egyetértésre, egymás megértésére. Jézus neve azt jelenti, hogy Isten a szabadító. Minket is megszabadít minden gonosztól, minden békétlenségtől. Isten ma is a legjobbat akarja az embereknek. Életünk csak akkor teljesedhet ki, ha behívjuk Istent az életünkbe, a családjainkba, a világtörténelem eseményeibe. Isten nem tolakodik, de újra meg újra megtérésre, megváltozásra hív bennünket. A változás pedig csak akkor fog elkezdődni életünkben, amikor elfogadjuk ezt a szeretetet, amikor igen-t mondunk Jézusra.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda