Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta.
Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa.
Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.
Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: »Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.« Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbe hozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”
Lukács Evangéliuma 11, 15-26
A történet szerint Jézus ördögöket űzött ki, vagyis gyógyított embereket démoni megszállottságból. A farizeusok, akik ellenségesen viszonyultak hozzá, azzal vádolták, hogy nem Isten erejéből, hanem Belzebub, az ördögök fejedelmének segítségével teszi mindezt. Belzebub (más néven Baalzebub) a korabeli hiedelmekben a gonosz szellemek vezetője, „a legfőbb ördög”.
A vád lényege az volt, hogy Jézus csodáit nem isteni, hanem ördögi hatalommal viszi véghez. Ez súlyos vád, mert azt sugallja, hogy Jézus nem Isten küldötte, hanem ellenséges, sőt sátáni erőket használ. A magyar nyelvben is ismert közmondás, hogy „ördögöt ördöggel nem lehet kiűzni”, ami épp erre az ellentmondásra utal.
A második mondat – „Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle” – arra utal, hogy Jézus kortársai közül sokan nem hittek neki pusztán a csodák alapján, hanem valamilyen különleges, égi, azaz Istentől származó jelet követeltek, hogy bizonyítsa isteni küldetését. Ez a próbatétel a hitetlenség jele volt, hiszen az addig véghezvitt csodákat sem tekintették elegendő bizonyítéknak.
A magyar nyelvben a „Belzebub” szó máig a gonosz, ördögi erők szinonimája. A történet üzenete, hogy a jó és a rossz világosan elkülönül, és az emberek gyakran félelemből vagy hitetlenségből a jó cselekedeteket is gyanakvással figyelik. A magyar népi bölcsesség szerint is: „Aki másra sarat dob, maga is sáros lesz” – vagyis a rosszindulatú vádaskodás visszaüthet.
Jézust a saját kortársai is vádolták és próbára tették, de ő mindig világosan különválasztotta a jó és a rossz forrását, és rámutatott a hitetlenség veszélyeire. A történet ma is időszerű: figyelmeztet arra, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan, és ne a rosszindulat vezessen minket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda