Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. 
Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.
Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha?” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
János Evangéliuma 13, 1-15
Az utolsó vacsora az a fordulópont, amikor Jézus kijelenti, hogy vissza kell menjen az Atyához. Már tudja, hogy egy az apostolok közül el fogja árulni, de nem fedi fel kifejezetten a nevét. Hagyja, hogy az események a megváltás nagy terve szerint zajoljanak le.
Nem avatkozik bele az Atya akaratába, de mélységesen átérzi a közelgő árulás súlyát, és a szenvedések közeledtét. Emberként éli át a közelgő eseményeket, és nem takarja el meghatódását, érintettségét, hanem azt megosztja apostolaival. Az utolsó vacsora legszebb gesztusa a lábmosás, amely szolgai feladat volt, de most Jézus által ez az apró szolgálat felértékelődik és a követői közti szolgáló szeretet mindenkori jelévé magasztosul át.
Jézus nem a sors áldozata, nem a csillagok rossz állásának az áldozata, hanem önként vállaja a szenvedéseket, amelyek a megváltás részei.
A lábmosáson keresztül példát adott minden kereszténynek, hogy hogyan kell szolgálja a közösséget, amelyben él, amelyben kifejezi közösségi létét. Ez a szolgálat már nem megalázó, hanem a jézusi példa révén az istengyermeki lét velejárója lesz.
Nemcsak a kereszthordozásban kell Jézust követni, hanem a szolgáló szeretetben is.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda