A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. 
Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk.
A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik.
Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lukács Evangéliuma 2,16-21
Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
A Szentírás e rövid mondata gyönyörűen tárja elénk kétféle válaszlehetőséget az isteni üzenetre: a pásztorok örömteli tanúságtételét és Mária csendes, elmélyült elmélkedését.
A pásztorok, akik az egyszerűség és a hétköznapiság megtestesítői, találkoznak a mennyei híradással, és ezt nem tartják meg maguknak. Az öröm, amit a Messiás születése hoz, túlcsordul szívükben, és ők azonnal továbbadják azt. Ez a tanúságtétel az evangélium lényege: amikor megtapasztaljuk Isten jelenlétét, nem hallgathatunk róla, hiszen ez az öröm túl nagy ahhoz, hogy csak a miénk maradjon. Vajon mi, akik Krisztus hívei vagyunk, továbbadjuk-e a jó hírt a körülöttünk élőknek?
Mária azonban más utat választ. Ő nem beszél, nem tesz heves gesztusokat. Ő szívébe véste mindazt, amit hallott, és gyakran elgondolkodott rajta. Ez az ő csendes imája, melyben az események mélyebb értelmét keresi. Mária példát mutat számunkra az igazi belső lelkületből: a csendből és az elmélkedésből fakad az, hogy a lélek növekedni tud Isten titkainak megértésében.
A két reakció nem egymással ellentétes, hanem kiegészítik egymást. Egy keresztény életében szükség van a pásztorok lendületére és Mária csendjére is. Ahhoz, hogy tanúságot tehessünk Istenről, először nekünk is szívünkbe kell vésni szavait, és időt szánni arra, hogy elmélyedjünk azok jelentésében.
Az új év küszöbén érdemes megkérdeznünk magunktól: hogyan élem meg az isteni üzenetet? Tudok-e csendben, Máriához hasonlóan elmélkedni Isten szaván? És vajon bátran megosztom-e a környezetemmel az örömömet, mint a pásztorok tették? A válaszaink határozzák meg, hogy valóban tanúságtevő keresztényekké válunk-e.
Kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk a pásztorok lelkesedését és Mária csendes bölcsességét, hogy életünkben megvalósulhasson az Ő akarata. Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda