Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: 
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte Üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lukács Evangéliuma 1, 46-56
Mária Erzsébet felujjongásának hatására megfogalmazza a Magnificatot, amely Istent dicséri nagy tetteiért. Ez nem egy saját költemény, hanem ószövetségi jövendölések gyűjteménye, amelyek Mária háláját fejezik ki a megváltásért.
Mária az egész emberiség nevében énekel. Először önmagáról mond jövendölést. Utána Isten bölcsességét fejti ki, aki ellenáll a gőgösöknek, a nagyképűeknek, és a szerények, alázatosak oldalára áll. Ugyanakkor kihangsúlyozza azt a tényt, hogy Isten mindig betartja az ígéreteit.
Ábrahámot családja fennmaradásáról és népének megsokasodásáról biztosította. Ez az ígéret nemcsak családi vonalon, hanem kegyelmi szinten is megvalósult, mert az ígéreteit kiterjesztette az egész emberiségre.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda