Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet.
Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lukács Evangéliuma 1,39-56
„Boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48)
A mai napon az Egyház örömmel és reménnyel ünnepli Szűz Mária mennybevételét. Mária földi élete véget ért, de nem a halálé az utolsó szó: Őt Fiának ígérete és szeretete teljesen magához emelte, testestől-lelkestől a mennyei dicsőségbe.
Mária élete nem volt látványos diadalmenet. Nem volt híres, nem volt gazdag, és nem volt mentes a szenvedéstől sem. Ismerte a félelmet, amikor Józseffel Betlehembe kellett menekülnie. Ismerte az aggodalmat, amikor a tizenkét éves Jézust kereste. Ismerte a fájdalmat, amikor a kereszt alatt állt. És mégis, mindvégig hűségesen mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38)
Ez a mai ünnep ezért elsősorban nem Mária „kiváltságáról” szól, hanem Isten ígéretének beteljesedéséről: amit Isten Máriában megtett, azt nekünk is megígérte. Mi is a feltámadásra és az örök életre kaptunk meghívást. Mária mennybevétele ezért számunkra nem távoli, elérhetetlen csoda, hanem előképe annak, ami ránk is vár, ha hűségesek maradunk.
Nagyboldogasszony napja arra hív, hogy tekintetünket felemeljük. Hétköznapi fáradozásaink, keresztjeink és küzdelmeink közepette Mária példája bátorít:
Legyünk hűségesek a kicsi dolgokban, mert az Isten országába vezető út nem hőstettekkel, hanem csendes hűséggel van kikövezve.
Merjünk igent mondani Istenre akkor is, ha nem látjuk előre az utat.
Ne feledjük, hogy életünk célja nem a földön, hanem az égben van – ezért nem szabad beérnünk kevesebbel.
Amikor ma Máriára tekintünk, láthatjuk: a hűség, az alázat és a szeretet győz a halál felett. Ez a győzelem nem csak az övé – hanem mindannyiunké lehet.
1. Mária mennybevétele – reménység számunkra
A mennybevétel ünnepe nem csupán Mária személyes dicsősége, hanem ígéret és biztosíték a mi számunkra is. Az Egyház tanítása szerint Mária az első a megváltottak sorában, aki testestől-lelkestől részesült Krisztus feltámadásának teljességében. Amit Őbenne Isten megvalósított, az előképe annak, ami ránk vár: a feltámadás és az örök élet. Pál apostol szavaival élve: „Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten Jézussal együtt azokat is elhozza, akik Jézusban hunytak el.” (1Tessz 4,14) Mária mennybevétele tehát a mi feltámadásunk „bizonyítéka” – nem puszta elmélet, hanem megtörtént valóság.
2. A test méltósága
A mennybevétel azt is jelenti, hogy az ember teste nem valami fölösleges teher, amit a halál után elhagyunk, hanem Isten által teremtett és megszentelt része a személyünknek. Mária testestől-lelkestől került a mennyei dicsőségbe, mert tisztán és Istennek szentelten élt. Ez üzenet nekünk: a testünkkel való bánásmód – amit cselekszünk vele, hogyan élünk – nem közömbös Isten előtt. A tisztaság, önuralom és szeretetteljes szolgálat mind előkészítik bennünk azt a „templomot”, amit Isten majd megdicsőít.
3. Útmutatás a zarándokútra
Mária élete nem volt könnyű, de mindvégig kitartott Isten akarata mellett. Ez arra tanít, hogy a menny felé vezető út gyakran a kereszt útján át vezet. A földi szenvedés nem cáfolja az isteni szeretetet, hanem része annak a formálásnak, amellyel Isten a szívünket előkészíti az örök életre.
Ahogy Mária hittel és türelemmel viselte a próbákat, úgy mi is a kitartó, csendes hűség által érkezünk célba.
4. A közbenjárás biztonsága
Mária nem „eltávolodott” tőlünk a mennybevételével, hanem még közelebb került hozzánk: most már teljesen Istenben van, és onnan közbenjár értünk. A mi küzdelmeink, betegségeink, reményeink nem idegenek számára.
Ezért a mennybevétel számunkra nem csak jövőbeli remény, hanem jelen idejű vigasz: van Valaki, aki anyai szívvel könyörög értünk Isten trónja előtt.
5. Végső célunk felé irányítás
A mindennapi életben könnyű beleragadni a pillanatnyi gondokba, tervekbe és harcokba. Nagyboldogasszony ünnepe azonban felemeli a tekintetünket: „Nem itt van a hazánk.” (Fil 3, 20) Mária mennybevétele emlékeztet: amit a földön élünk, az csak a kezdet. Az igazi cél az, hogy egykor Isten dicsőségében részesüljünk – és oda már nem viszünk magunkkal sem pénzt, sem hatalmat, csak a szeretetet, amit másoknak adtunk.
Kérjük Nagyboldogasszony közbenjárását, hogy mi is hűségesen járjunk Krisztus útján, és egykor vele együtt örvendezhessünk Isten dicsőségében. „Boldog vagy, Mária, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” (Lk 1,45)
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda