Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
(„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.
Adjátok el, amitek van, és osszátok ki a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és a moly nem rágja szét. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.)
Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.
Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” (* Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?”
Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
De ha a szolga azt mondja magában: Uram bizonyára késni fog, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura megérkezik olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.
Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” *)
Lukács Evangéliuma 12,32-48
Mit jelent az éberség a mindennapokban?
Az éberség nem csupán a szó szoros értelmében vett virrasztás vagy figyelem, hanem egyfajta tudatos jelenlét: odafigyelés arra, ami körülöttünk és bennünk történik. Ez a figyelem irányulhat a cselekedeteinkre, a gondolatainkra, az érzelmeinkre és a másokkal való kapcsolatainkra is. Az éberség azt jelenti, hogy nem engedjük át magunkat a megszokások sodrásának, hanem tudatosan és felelősséggel éljük meg a pillanatot.
Az éberség gyakorlásának lépései és lehetőségei
Napi önreflexió: Szánjunk minden este néhány percet arra, hogy végiggondoljuk a napunkat! Milyen döntéseket hoztunk? Mikor voltunk igazán jelen? Min tudnánk holnap változtatni?
● Tudatos cselekvés: Próbáljunk minden tevékenységet – még a leghétköznapibbat is – teljes odafigyeléssel végezni! Például étkezésnél vagy vezetés közben figyeljünk az érzékeinkre, a mozdulatainkra.
● Érzelmek felismerése és elfogadása: Ha stresszt, haragot vagy örömöt érzünk, ne nyomjuk el, hanem próbáljuk megnevezni, elfogadni, és megérteni, honnan ered.
● Kapcsolatokban való éberség: Hallgassuk meg valóban a beszélgetőpartnerünket! Ne csak a válaszunkra készüljünk, hanem legyünk nyitottak arra, amit a másik mond vagy érez.
● Váratlan helyzetek kezelése: Ha kihívással találkozunk, ne automatikusan, hanem tudatos mérlegeléssel reagáljunk. Így kevesebb eséllyel bánjuk meg a döntéseinket.
Gyakorlati példák az éberség fejlesztésére
– Naplóvezetés: Írjunk le minden este néhány gondolatot az aznapi tapasztalatainkról, érzéseinkről. Ez segít felismerni ismétlődő mintákat és elmélyíti az öntudatosságot.
– Lassítás a rohanásban: Tudatosan tartsunk szünetet napközben, vegyünk néhány mély levegőt, és összpontosítsunk egy-egy pillanatra.
Kérdések feltevése önmagunknak: „Most valóban jelen vagyok?” vagy „Figyeltem-e ma eléggé a környezetemre, a másik emberre?”
– Kisebb célok kitűzése: Tűzzünk ki egy-egy napra konkrét éberség-gyakorlatot, például: ma minden találkozáskor mosolygok, vagy ma minden beszélgetésben türelmesen végighallgatok másokat.
Az éberség gyümölcsei
Az éberség gyakorlása nem egyszeri feladat, hanem élethosszig tartó út. Segít abban, hogy tudatosabban éljünk, felelősséget vállaljunk döntéseinkért, és nyitottabbak legyünk mások felé. Megtanít arra, hogy minden pillanat lehetőséget ad a növekedésre és a jó cselekedetekre.
Végül, az éberség lényege, hogy soha ne feledjük: minden nap, minden helyzet alkalom lehet arra, hogy hűségesen és odaadóan éljünk – készen arra, hogy bármikor helytálljunk, amikor igazán szükség van ránk.
Az éberség keresztény szempontjai
Az éberség, vagyis a tudatos jelenlét gyakorlása nem csupán a modern pszichológia és az önfejlesztés világában kap helyet, hanem mélyen gyökerezik a keresztény hagyományban is. A keresztény szemlélet szerint az éberség több, mint puszta önreflexió: a Teremtővel való kapcsolat elmélyítésének, a szeretetben való növekedésnek és a mindennapi élet szentségének kulcsa.
Az éberség bibliai gyökerei
A Szentírás számos helyen hívja az embereket éberségre – nemcsak testi, hanem lelki értelemben is. Jézus így szól tanítványaihoz: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Máté 26:41) Ez a felszólítás az éberség lényegét ragadja meg: legyünk jelen, figyeljünk belső és külső történéseinkre, és maradjunk kapcsolatban Istennel.
A keresztény éberség tehát nem önmagunkra irányuló koncentráció, hanem nyitottság Isten és embertársaink felé. Az imádság, az önvizsgálat, az Ige rendszeres olvasása mind az éberség gyakorlásának eszközei, amelyek segítenek, hogy a zajos világban is meghalljuk a Lélek csendes hangját.
Az éberség mint lelki erény
Az egyházatyák gyakran említik az éberséget mint a belső élet őrzőjét. A keresztény aszkézisben az éberség segít elkerülni a szórakozottságot, a kísértéseket, és megerősíti a hitet. A lelki figyelmesség által az ember nem sodródik el pillanatnyi érzései vagy indulatok által, hanem megmarad a szeretet és a türelem útján.
Az éberség kapcsolódik a „szív őrzéséhez”, amelyet az ortodox hagyomány különösen hangsúlyoz. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan figyeljük gondolatainkat, érzéseinket, és mindent Isten jelenlétében szemlélünk.
Gyakorlati megközelítések
Imádságban való jelenlét: A keresztény éberség alapja az őszinte, figyelmes imádság. Ez nem puszta szavak ismétlése, hanem a lélek odafordulása Istenhez, minden gondolatunkkal és érzésünkkel.
Szentírás olvasása: Az Ige rendszeres, elmélkedő olvasása segít abban, hogy ne csak a felszínes információkat vegyük észre, hanem a mélyebb üzenetre is nyitottak legyünk.
Csendes jelenlét: A mindennapok zajában szánjunk időt a csöndre. Ilyenkor meghallhatjuk Isten hangját, és újra összekapcsolódhatunk önmagunkkal és a teremtéssel.
Hitből fakadó odafordulás: Az éberség segít abban, hogy ne csupán reagáljunk a világ történéseire, hanem hittel és szeretettel válaszoljunk. Így mindennapi találkozásaink tükrözik Isten szeretetét.
A keresztény éberség útja nem öncélú, hanem a szeretetben való kiteljesedés felé vezet. Az éberség révén felismerhetjük Isten ajándékait a hétköznapokban, mélyebb kapcsolatot alakíthatunk ki embertársainkkal, és békét találhatunk a lelkünkben. Ez segít, hogy a kihívások közepette is hűségesek és reményteljesek maradjunk, és minden pillanatban készen álljunk a jóra.
Az éberség keresztény szemszögből a jelenlét szentségét, az Istennel és a másik emberrel való élő kapcsolatot jelenti. Minden nap új lehetőség arra, hogy figyelmessé váljunk, megnyíljunk a szeretetre, és elmélyítsük lelki életünket. Isten szeretete hív bennünket, hogy éberen, nyitottan és hittel éljünk – így válik minden pillanat a kegyelem forrásává.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda