Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. 
Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava:
Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Lukács Evangéliuma 3, 1-6
Advent 2. vasárnapján az egyház egy találkozásról elmélkedik. Azóta a találkozás keresztelő Szent János és Isten között történt.
Nem tudjuk pontosan, hogy milyen üzenetet kapott, de Izajás prófétából idéz. Ez az idézet Jézus elérkezésének az eseményét mutatja be. Keresztelő Szent János a bűnbánat fontosságát emeli ki. A próféta az utak készítéséhez, javításához hasonlítja a megtérést. Ahhoz, hogy az úton zökkenőmentesen tudjunk közlekedni fontos az út jó megalapozása, és a különböző hepehupák elsimítása. Ahhoz, hogy a Megváltó zökkenőmentesen tudjon megközelíteni minket, fontos az életünk göröngyeinek, foltjainak a begyógyítása, mert máskülönben nem tudunk teljes szívvel vagyis szabadon várakozni rá.
Az élet nehézségei, a különböző meglepetésszerű kihívások könnyen elterelhetik ma is a figyelmünket az advent lényegéről. A sok rohanásban könnyen megeshet, hogy zsákutcába kerülünk, ahol már érezzük, hogy nincs fejlődés, előre haladás.
Talán olyan egyszerű dolgokkal kell kezdjük a lelki fejlődésünket, mint a rendszeres ima beiktatását az életünkbe. Vagy egyszerűen kezdjük el másképpen csinálni a dolgokat, mint ahogy azt már megszoktuk.
Próbáljunk időt szakítani a másokkal való párbeszédre, találkozásra. Tartsunk kisebb nagyobb szüneteket, mielőtt valamibe belefognánk. Vagy egyszerűen kapcsoljuk ki a környezetünkből azokat a forrásokat, amelyek elszívják tőlünk a csendet, a békét.
Keresztelő Szent János megtalálta a saját útját a megtérésre. Nem kapunk tőle egy általános receptet, hogyan kell személyesen készüljünk a karácsonyra. De biztos, ugye a mi életünkben is vannak zsákutcák, hamis hitek, megrögzöttségek, téves eszmék, veszélyes játszmák. És gyakran a ma oltárán feláldozzuk a jövőnket, ami lelki fejlődésünket szolgálná.
Az advent meghívás a készülésre, életünk megbékélésre egy nagyobb cél érdekében. Készülődésünk nem attól lesz eredményes, hogy látszatos dolgokat végzünk, túlzunk az ajándékozásokokban, túlzunk az ételfogyasztásban, vagy ha csak a külső javítására törekszünk.
Meg kell találjuk azt a belső szigetet, amely a lelki megbékélésünket, fejlődésünket segíti elő. Másképpen teherként fogjuk megélni ezt az adventet is.
Az evangéliumi szakasz végén elhangzik Izajás próféciájának beteljesedése: „és minden ember meglátja az Isten üdvösségét”. Ez emlékeztet arra, hogy Krisztus eljövetele mindenki számára örömhír, és az adventi időszak lehetőség arra, hogy másokat is elvezessünk az üdvösséghez. Keresztelő János fellépése és bátor tanúságtétele példát ad nekünk arra, hogy a hitünket konkrét tettekkel éljük meg.
Adventben nemcsak várakozunk, hanem aktívan készülünk – szeretetben, megbocsátásban és szolgálatban.
Elmélkedés és kérdések
Hogyan készítem elő szívemet az Úr eljövetelére?
Milyen akadályokat kell eltávolítanom az életemből, hogy közelebb kerülhessek Istenhez?
Hogyan lehetek mások számára az Úr útjának előkészítője?
Advent második vasárnapján kérjük Isten kegyelmét, hogy megnyílt szívvel és tiszta lélekkel tudjunk várakozni Krisztus eljövetelére, és készen álljunk az Ő üdvözítő jelenlétére.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda