Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lukács Evangéliuma 17,7-10
Lk 17, 10
Jézus tanítványainak beszél arról, hogy az Isten szolgálatában végzett cselekedetek nem érdemek halmozása, hanem természetes következményei annak, hogy az ember az Úr szolgája. A haszontalan szó itt nem azt jelenti, hogy a szolgálat értéktelen lenne, hanem azt, hogy önmagában nem teszi az embert különlegessé vagy kiemelkedővé – egyszerűen csak a kötelesség teljesítése történik.
A magyar népi bölcsesség is gyakran hangsúlyozza az alázat fontosságát: „Aki magát felmagasztalja, megaláztatik.” Az idézetben is az a tanulság rejlik, hogy ne kérkedjünk azzal, ha eleget teszünk a feladatainknak, hanem ismerjük fel, hogy ez a minimum, amit elvárhatnak tőlünk. Az alázat nem gyengeség, hanem erény, amely az embert tiszteletreméltóvá teszi mind Isten, mind embertársai szemében.
Munkában: Ha valaki elvégzi a rábízott feladatot, az nem ok a dicsekvésre, hiszen csak a kötelességét teljesítette.
Családi életben: Az önzetlen segítségnyújtás a családtagok között természetes kell legyen, nem várhatunk érte mindig külön elismerést.
Közösségben: Ha valaki segít a rászorulóknak vagy önkénteskedik, az a közösség javát szolgálja, de nem teszi felsőbbrendűvé a segítőt.
A mondás lényege, hogy ne várjunk elismerést vagy jutalmat azért, mert teljesítjük a kötelességünket, hanem cselekedjünk alázattal és szerénységgel. Mint ahogy a magyar közmondás is tartja: „A jó tett helyébe jót várj” – vagyis a jó cselekedet önmagában is érték, nem feltétlenül igényel viszonzást vagy dicséretet.
Az idézet arra tanít bennünket, hogy az alázat és a kötelességteljesítés nem csupán vallási, hanem mindennapi emberi érték, amely örökérvényű útmutatás lehet számunkra.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda