Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét.
Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”
„Hét, és néhány apró halunk” – felelték.
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Máté Evangéliuma 15, 29-37
A második kenyérszaporítás a pogányok meghívására teszi a hangsúlyt. Itt nem több napról van szó, hanem egy napról, de amikor a betegek tömegesen vonulnak Jézushoz. Jézus nem akarja őket étlenül hazaküldeni, hanem szétosztja köztük a 7 maradék kenyeret. Mielőtt szétosztotta, hálát adott. Ugyanezt fogja tenni az utolsó vacsorán, amikor apostolainak osztja szét a kenyeret. Bár nincs utalás közvetlenül az eukarisztiára, de vannak hasonló motívumok. A pogány nemzetek misszionálására utal a hetes szám. A tömeg jóllakott, mert hét kosár ételmaradékról számol be az evangélium.
Itt nincs utalás az élet kenyerére, de János evangéliumában Jézus kifejti, hogy inkább annak megszerzésére kellene törekedniük. Hiszen a mindennapi kenyér ugyanúgy elfogyott, mint a pusztában a manna. Az élet kenyere viszont olyan lelki eledel, amely a lelkünket táplálja.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda