Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék.
Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked.
Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lukács Evangéliuma 14,12-14
Ez a felszólítás nemcsak vallási, hanem erkölcsi szempontból is jelentős, hiszen az önzetlen segítőkészség, a szolidaritás és a társadalmi érzékenység fontosságára hívja fel a figyelmet.
Az idézet Jézus egyik példázatában hangzik el, amikor a farizeusok házában vendégeskedik. Jézus arra tanít, hogy ne csak azoknak tegyünk jót, akiktől viszonzást, meghívást várhatunk, hanem azoknak is, akik nem tudják azt viszonozni. Ez az önzetlen szeretet, a feltétel nélküli jótékonyság példája.
Önzetlenség: A tanítás arra buzdít, hogy a jótetteinket ne érdekből, hanem tiszta szívből, önzetlenül gyakoroljuk. Befogadás és elfogadás: A társadalom peremére szorult emberek (szegények, betegek, fogyatékkal élők) felé fordulás, a közösségbe való meghívás fontossága.
Igazi jutalom: A bibliai szöveg szerint az igazi jutalmat nem a földi viszonzás, hanem Isten adja majd a mennyben. Előítéletek lebontása: Az idézet arra ösztönöz, hogy ne a társadalmi státusz vagy külső tulajdonságok alapján ítéljünk, hanem minden embertársunkat egyenlő méltósággal kezeljünk.
A magyar kultúrában is jól ismert közmondás: „Jótett helyébe jót várj”, azonban Jézus tanítása épp ennek ellenkezőjére bíztat: tegyünk jót akkor is, ha nem számíthatunk viszonzásra – „Ne nézd, kiért, tedd a jót!” Ez a gondolat mélyen gyökerezik a magyar vendégszeretet, a befogadás és a segítőkészség hagyományában.
Napjainkban, amikor egyre erősebben jelen van a társadalmi széttagoltság, különösen fontos, hogy odafigyeljünk a nehéz helyzetben élőkre. „Nem esik messze az alma a fájától” – tartja a magyar mondás, vagyis a közösségi példamutatásnak ereje van: ha mi magunk nyitottak és segítőkészek vagyunk, másokat is erre ösztönözhetünk.
„Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat” örök érvényű üzenete, hogy az igazi szeretet és nagylelkűség abban mutatkozik meg, ha azok felé is nyitunk, akik a társadalomban háttérbe szorulnak.
A magyar nyelv gazdagságával élve: „A jó szó is ajándék” – vagyis a legkisebb gesztus is számít, ha szívből jön. Ez a tanítás ma is, minden közösség számára iránymutató lehet.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda