Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: 
„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.
Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lukács Evangéliuma 10, 21-24
A mennyország már itt a földön elkezdődik, erről szól Jézus Atyjának címzett magasztalása is.
Szem nem látta, fül nem halotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készít, akik őt szeretik – zengi Szent Pál apostol ha a korintusiakhoz írt 2. levelében.
A mennyország az eszkatologikus kettősségben valósul meg, elkezdődik már itt a földön, de a végső időkben valósul meg a maga teljességében. A Már és a Még nem eszkatologikus feszültségben élünk, de Jézus és a kicsinyek számára ez a valóság már elérhető.
Az isteni bölcsességnek köszönhetően az üdvösség nem a kiváltságosoknak jár ki, hanem a kicsinyeknek, a kiválasztottaknak, ha akiket Isten méltónak talált az üdvösség jó hírének megosztására. S ezáltal megszűnt minden hátrányos megkülönböztetés, amely csak a vallásos elit számára volt fenntartva. Jézus által mindenki számára elérhetővé lett az üdvösség. S ezért ad hálát a jóságos mennyei Atyának. Vele elkezdődött az üdvösség új hajnala.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda