Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta:
„Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lukács Evangéliuma 19, 41-44
Jézus orákuluma egy olyan történelem értelmezési modellt ír le, amely távol áll Istentől. Az evangélista a korabeli felfogás szerinti tett – következmény rendszert használta fel beszédének megírásában. A Messiás elutasítása miatt a szent várost el fogják pusztítani. Ez a kép azonban nem felel meg Isten igazi tulajdonságainak. Az emberekben létező magatartásformákkal ruházza fel, amely sokszor ellentmondásos, és követelőző. Istennek nem telik kedve a bűnösök halálában (Ez 18, 23), a kegyelem kiosztásában telik kedve (Mik 7,18). Már az ószövetségi prófétai jövendölések is tartalmazzák Isten irgalmas jóságát. Az Úr érekzésének a napját nem ismerték fel, ezért kell majd az Úr ítéletének a napjával szembesüljenek. Jézus útja Jeruszálembe kitérőkkel és megszakításokkal történt. Ezek az állomások időt adnak a szenvedés késleltetésére, és a szent város pusztulásának a jövendölésére. Jézus megsíratja hazájának kedvezőtlen sorsát. Sajnálja a szent várost, amely Isten dicsőségét mutatta meg. Sajnos a próféták is itt tapasztalták meg a vezetők részéről az elutasítást és az üldöztetést. Akkor sem hallgattak az Úr prófétáira, most meg a Messiást utasítják el.
A jeruzsálemiek nem fogadták el az egyszerű, feltűnést kerülő ünnepi menetet, ezért az erőszakos menetet fogják megismerni. Ezek a jövendölések a korabeli felfogást tükrözik. Isten nem akarja a szent város pusztulását. A háborút nem Ő indítja el, hanem az emberek érdekeitől függ. Az ostrom napján ügyelni fog a város lakóira. Amennyiben Tőle telik mérsékelni fogja a szenvedéseket és a fájdalmakat.
T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom