Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”
Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”
Máté Evangéliuma 9,14-17
Mt 9,15
Jézus válasza Keresztelő János tanítványainak azt üzeni, hogy az ő jelenléte örömre ad okot, mint ahogy egy esküvőn is természetes az örvendezés. A tanítványai nem böjtölnek akkor, mert az igazi Vőlegény – Jézus – még velük van. De eljön az idő, amikor elragadják tőlük, vagyis Jézus szenvedésére és halálára utal, és akkor majd elérkezik a böjt, a szomorúság ideje is.
Tehát a válasz a kérdésre az evangéliumi logika szerint az, hogy: Nem, a násznép nem szomorkodhat, amíg velük van a Vőlegény.
Ez a kijelentés a keresztény élet örömére mutat rá – amikor Krisztus jelen van az ember életében, az öröm és teljesség ideje, még ha a világ körülményei nehezek is. Viszont az elcsendesedés, a böjt ideje is eljön, mikor az ember újra keresi az elveszni látszó közelséget.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda