Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt.
Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.
Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Lukács Evangéliuma 9, 51-56
A tanítványok, Jakab és János, mondják ezt Jézusnak, amikor egy szamariai falu nem fogadja be őket. Felindulva kérdezik Jézust, hogy elpusztíthatják-e a falut, ahogyan Illés próféta is tette egy hasonló helyzetben az Ószövetségben.
A zsidók és a szamariaiak között ebben az időben jelentős feszültség volt. A tanítványok heves reakciója a történelmi ellentétekből, valamint a bibliai példákból eredt, ahol Isten prófétái (például Illés) valóban jeleket, ítéletet kértek Istentől ellenségeik ellen.
Jézus azonban elutasítja tanítványai indítványát. Megdorgálja őket, és más úton folytatja útját. Ezzel példát mutat, hogy követőinek nem bosszúval, hanem szeretettel, türelemmel és megbocsátással kell viszonyulniuk azokhoz is, akik elutasítják őket. Ahogy a magyar közmondás tartja: „A harag rossz tanácsadó.”
Ez az idézet ma is fontos tanulságot hordoz. Arra emlékeztet, hogy a hirtelen harag, az igazságtétel vagy bosszúvágy nem vezet jóra. Az igazi keresztényi magatartás a megbocsátás, az együttérzés és az elfogadás útját mutatja. A magyar kultúrában is szokás mondani: „A türelem rózsát terem.” Ez jól összecseng Jézus tanításával.
Az idézet tehát egy olyan pillanatot örökít meg, amikor az emberi indulat szemben áll a krisztusi szeretettel. Jézus tanítása szerint a villám helyett szelídséget, a pusztítás helyett megbocsátást kell választanunk, még akkor is, ha igazságtalanság ér minket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda