Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből.
Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lukács Evangéliuma 6, 12-19
Az evangélium képe szinte él: emberek tolonganak Jézus körül, vágyakozva arra, hogy akár csak megérinthessék. Nem szavakra vágynak, nem magyarázatra, hanem találkozásra — az élő Istennel, aki gyógyít, aki felemel, aki életet ad. Az Ő jelenlétéből erő árad: nem pusztán fizikai gyógyulás, hanem belső megújulás, béke, remény.
A mai ember is hasonlóképpen vágyik erre az érintésre. Sokszor érezzük, hogy elfogy az erőnk, kimerülünk, megsebzettek vagyunk testben és lélekben. És bár nem állhatunk Jézus elé úgy, mint a galileai tömeg, mégis elérhető számunkra az Ő ereje – a szentségekben, az imában, az ige hallgatásában, a közösségben.
Meg akarom-e érinteni Jézust? Vágyom-e arra, hogy Ő érintsen meg engem – ott, ahol leginkább gyenge vagyok, ahol a legmélyebb a sebem?
A gyógyító erő nem automatizmus. Az áradó isteni kegyelem csak az alázatos és nyitott szívben tud gyökeret verni. A tömeg Jézushoz tódult, mert hittek benne. Az Ő ereje pedig nem válogatott: „mindenkit meggyógyított.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda