Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.
Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!«
Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”
Lukács Evangéliuma 10, 1-9
Jézus külön missziós parancsot ad a tanítványoknak.
Ebben elsősorban arra hívja fel a figyelmüket, hogy ne a körülményekre, eszközökre koncentráljanak, hanem a küldetésükre. Ezek csak járulékos tényezői a missziónak, ezeknél sokkal fontosabb a lelkek megmentésére való törekvés, a missziós lelkület, a tanítványok jelenléte, hatása a társadalomra.
Különös figyelmet kell szenteljenek arra, hogy ne legyenek visszaélések a misszió alatt: házalás, finnyásság stb. Elsősorban Isten országának az ügyére kell koncentráljanak, és utána a tartós kapcsolatokra, hiszen közösségi szinten valósulhat meg ez a szándék.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda