A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Máté Evangéliuma 18,1-5.10.12-14
Mt 18,3
Jézus szavai meglepően egyszerűek, mégis mélységesek. Nem azt mondja, hogy „legyetek gyerekesek”, hanem hogy „legyetek olyanok, mint a gyermekek”. A kettő között óriási a különbség. A gyerekesség éretlenséget jelent, a gyermeki lelkület viszont tisztaságot, bizalmat és őszinteséget.
A gyermek bizalommal fordul a szüleihez. Nem aggódik a holnap felől, mert tudja, hogy gondoskodnak róla. Ilyen bizalomra hív minket Jézus: hagyjuk, hogy Isten legyen az, aki a jövőnket formálja. Amíg mi mindent kontrollálni akarunk, addig nem vagyunk igazán szabadok – de amikor átadjuk magunkat az Ő kezébe, akkor megnyílik az út a menny felé.
A gyermek örül az apróságoknak: egy szál virágnak, egy kedves szónak, egy napsugárnak. Felnőttként sokszor csak a nagy dolgokat várjuk, és közben elsiklunk Isten mindennapi ajándékai fölött. A gyermeki szív azonban tud hálás lenni a legkisebb jóért is.
A gyermek képes megbocsátani. Lehet, hogy egy perccel ezelőtt még sírt, de pár perc múlva már nevet a játszótéren a barátjával.
Nem hordozza magában hosszú ideig a sérelmet. Jézus azt akarja, hogy mi is így tudjunk elengedni, kiengesztelődni, újrakezdeni.
A gyermeki lelkület tehát nem valami naiv visszalépés a felnőttkorból, hanem előrelépés Isten országa felé. Ez a belső átalakulás nem történik meg magától: meg kell változnunk. Ez pedig bátorságot igényel – bátorságot ahhoz, hogy ledobjuk magunkról a gyanakvás, a bizalmatlanság, a keserűség terheit, és újra úgy bízzunk Istenben, mint egy kisgyermek az édesapjában.
Imádság:
Uram, taníts meg engem újra bízni Benned, mint gyermek az édesapjában! Add, hogy szívem tiszta, hálás és megbocsátó legyen, hogy így közelebb kerüljek a Te országodhoz. Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda