Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. 
Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok.
Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek.
Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Máté Evangéliuma 10, 17-22
Abban az időben:
István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógáiból némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal. De bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.
Miközben hallgatták, haragra gyulladtak, és a fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, látta az Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll!” Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le a ruháikat.
Miközben megkövezték, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosanfelkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, halálba szenderült.
ApCsel 6,8-10;7,54-59
Karácsony felhőtlen örömét megzavarja Szent István diakonus vértanúságának esete. Az ő életében megvalósul Jézus követőire vonatkozó jövendölése, ti. hitükért átadják őket a törvényszékeknek és zsinagógáikban megkorbácsolják őket. Szent István nem fél az ellenfeleitől, mert már életében megtapasztalta a Szentlélek működését. Bár csellel akarták becsapni, de nem sikerült a hamis tanúknak, mert Isten Lelke olyan bölcseséget adott neki, amelynek segítségével legyűrte vádlóit. Védekező beszédében a pátriárkákról és Mózesről beszél, akik utódaikhoz képest hittek Isten rendelkezéseiben, és nem álltak ellen kéréseinek (Apcsel 6,8 – 7,59).
Az Egyháznak ma is szüksége van olyan személyekre, akiket a Lélek átjár és vezeti őket. Olyan férfiakra, akik törődnek embertársaikkal, azoknak a javát akarják. Az Egyházban különbözőek a szolgálatok, de a Lélek ugynaz (1 Kor 12, 5), mondja Szent Pál. Szent István diakonus minden magától telhetőt megtett azért, hogy az igazságra fény derüljön. Ez az életébe került. Lehet, hogy mi nem fogunk meghalni a hitünkért, de nem változtat azon a tényen, hogy ki kell álljunk hitünk és egyházunk mellett, amikor megkérdőjelezik azok jogosságát.
A szemtanúk között jelen volt Saul, akiből később Szent Pál lett. Ő sem értette teljesen, hogy az a személy, akit előtte kivégeztek a Szentlélek irányítása alatt védekezett, és az igazságot képviselte. Majd később megértette, hogy Szent István Krisztus őszinte követője volt, akit a Lélek vezetett. Nem a saját okosságára, rátermettségére hagyatkozott, hanem a Szentlélekre támaszkodott. Ennek a bizaolomnak köszönhető, hogy nem tántorodott meg a kivégzéstől, hanem szerényen, krisztusi módon vállalta azt. Csak a Szenlélek segítségével fogunk mi is Krisztushoz állhatatosak, hűségesek maradni. Másképpen a csalók és spekulánsok csapdájába esünk, akik majd kiforgatják ellenünk minden szavunkat. Csakis a Szenlélek segítségével leszünk képesek ellenállni a nyomás kísértésének.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda