Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. 
A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit. János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett.
Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!”
Márk Evangéliuma 1,1-8
Advent II. vasárnapján Keresztelő Szent János figyelmeztetése adja meg a fő témát: Készítsétek el az Úr útját! Ez számunkra is figyelmeztetés és feladat.
Ma sok egyenetlenség, ferdesség van a világban, amelyet naponta észlelünk és tapasztalunk saját és közösségi életümkben. Keresztényként nekünk is az a feladatunk, hogy mások számára utat készítsünk az Úrnak. Ez a feladat nem volt könnyű Szent Jánosnak, nekünk sem lesz könnyű. Gyakran ki kell vonuljunk legbensőnk pusztájába, ahol csendben kell várakoznuk az Úr utasításaira. Ilyenkor a legnehezebb csendben maradni, mert megszoktuk a nyüzsgést-mozgást, a mindennapi alapzajt. Szinte sértő a csend, a magány, mindig valamit kell mondani, cselekedni, gondolkozni. De ezek a csendes pillanatok adják még életünk valódi értelmét. Nem vagyunk robotok, gépek, néha el kell csendesedjünk, el kell vonuljunk, hogy megőrizzük testi-lelki épségünket.
Szent János cask vízzel keresztelt, amely előképe volt Jézus keresztségének. Ez a bűnbánat keresztsége volt, de nem volt képes lemosni az emberek bűnét, hanem a megtérésük kezdetét jelezte. Jézus keresztsége azonban teljesen átalakítja lelkünket, és képessé tesz minket, hogy új, megváltott emberként éljünk, készítsük az Úr útjait.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda