Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.”
Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.”
A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy; a másiknak: »Jöjj ide!« – akkor hozzám jön; és szolgámnak: »Tedd ezt!« – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Máté Evangéliuma 8, 5-11
Jézus nemcsak a kafarnaumi százados hitén csodálkozott el, hanem rendhagyó emberségén is. Az ókorban kevesen aggódtak alattvalóik egészségi állapota miatt, esetleg a munkaerő hiánya miatt érezhettek kevés elégedetlenséget. A századosnak nincs szüksége különösebb bizonyítékokra ahhoz, hogy Jézus gyógyító hatalmában higgyen. Érvelését a katonai világból meríti, ahol a parancs szent.
Úgy ahogy a rangban kisebb engedelmeskedik a nagyobbnak, ugyanúgy elég Jézus részéről a gyógyító szó. Nincs szükség különösebb küldöttségről, megbízásról, delegálásról, elég Jézus gyógyító szava. És ez a hit mindenki számára jel és példa. Jel az elbizakodottaknak, példa a hitetleneknek. A százados hite megmentette szolgájának az életét. Ugyanígy hatunk hitünkkel mások életére.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda