Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida!
Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.
És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
Lukács Evangéliuma 10,13-16
Korozain és Betszaida Galilea területén fekvő városok voltak a bibliai időkben. Jézus sok csodát tett itt, például betegek gyógyítását, kenyérszaporítást és tanításokat tartott. Ezek a városok az Újszövetség szerint azonban nem hallgattak Jézus szavára, és nem változtattak életükön. Ahogy a magyar mondás tartja: „Hiába veri az eső a sziklát, nem lesz belőle termőföld.” – vagyis a kemény szív nem hajlik meg könnyen.
„Jaj, neked…” bibliai fordulat mindig súlyos figyelmeztetést, sőt, fenyegetést jelent. Jézus szavai szerint e városok lakóinak nagyobb felelősségük van, hiszen látták Isten erejét, mégsem tértek meg. Az üzenet lényege: akinek sok adatott, attól sokat várnak el. Ez a magyar közmondás szellemében is megjelenik: „Sokat bíznak rá, sokat is kérnek tőle.”
A magyar irodalomban és népi hagyományban is megtalálható a bűnbánat és a mulasztás motívuma. Az erkölcsi tanítás szerint nem elég csak látni a jót, cselekedni is kell. Ha elmulasztjuk a lehetőséget, annak következményei lehetnek. Itt érvényesül az a hagyományos magyar tanítás, hogy „Aki nem hallgat a jó szóra, hallgat majd a rosszra.”
„Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida!” mondat örök érvényű figyelmeztetés: az embernek felelőssége van abban, hogyan reagál a neki adott lehetőségekre, kegyelemre és tanításra. Nem elég csodákat látni vagy jót hallani – a lényeg, hogy mindezt a szívünkbe zárjuk, és életünket ennek fényében alakítsuk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda