A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.
Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Máté Evangéliuma 7, 21.24-27
Jézus beszédében a mennyek országába való bejutás feltételeit mutatja be.
Társadalmunkban megszoktunk egyfajta érdekszövetségen alapuló magatartást. Mások szívességbanknak nevezik ezt a jelenséget.
De Isten országában más kritériumok alapján ítélik meg az embereket.
Nem az számít kinek milyen ismerettsége van, vagy mennyire koldulja az isteni segítséget, hanem az isteni ige, Jézus szavainak az életbeágyazottsága a saját életükben. Másképpen csak hallgatói vagyunk Isten igéjének, de nem annak a befogadói, gyakorlói.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda