Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már napjai előrehaladtak. 
Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A Gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lukács Evangéliuma 2,36-40
Anna prófétaasszony egy másik fontos szereplője Jézus gyermekségtörténetének. Egy paradigmaváltás tapasztalható a nők korabeli társadalmi szerepvállalásában, hiszen egy egyedülálló nő nem jó fényben jelent meg.
Az üdvösség azonban mindenkinek szól, és ebben fontos szerepet kaptak azok a női személyek, akik valamilyen szinten kapcsolódnak Jézus tevékenységéhez, életéhez. Az üdvösség örömhíre elindítja a női emancipáció helyes folyamatát. A meghívott férfiak mellett Jézust segítik azok a jámbor asszonyok, akik felvállalják a negatív kritikákat is.
A bűnösnek megbélyegzett női személyek élete megváltozik Jézus hatására. Életük új értelmet kap, és elindulnak a tanítványság ösvényén. Így lesz teljes Jézus követése. Helyet kap benne az anyai szeretet, a női gyengédség, a szerelem is. A tanítványság ezáltal válik egyetemessé és kiegyensúlyozottá.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda