Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét.
De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát. A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékábanlaknak, azoknak világosság támad.
Izajás jövendölése 8,23–9,1
Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.
Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: „Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
Bejárta egész Galíleát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is –, és ő mind meggyógyította őket.
Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Máté Evangéliuma 4,12-17.23-25
Ez a mondat gyakran előfordul a keresztény liturgiában, elsősorban advent és karácsony idején, mint a Messiás eljövetelének előhírnöke.
A „sötétben lakó nép” kifejezés azokra az emberekre utal, akik reménytelenségben, szenvedésben vagy lelki sötétségben élnek. A sötétség itt szimbolikus: a nehézségek, félelem, bizonytalanság, bűn vagy akár halál jelentését hordozza. A „nagy fényt lát” pedig azt jelenti, hogy ezek az emberek hirtelen reményt, megváltást, útmutatást vagy örömöt tapasztalnak, valami pozitív fordulat áll be az életükben.
A „halál honában s árnyékában ülőkre” kifejezés tovább erősíti ezt a gondolatot: azokra vonatkozik, akik a legmélyebb kétségbeesésben vagy veszélyben vannak. A fény, amely rájuk virrad, új kezdetet, életet és reményt jelent számukra.
A keresztény hagyomány szerint ez a prófécia Jézus Krisztus születésére utal, aki „világosságként” érkezett a világba, hogy reményt és üdvösséget hozzon az emberek számára. Ez az idézet sokszor elhangzik karácsonykor, mint annak a jele, hogy a Messiás eljött, és a sötétséget, bűnt, halált legyőzte a világosság, az élet és a szeretet.
A magyar kultúrában a fény és sötétség szimbolikája gyakran megjelenik a népmesékben, közmondásokban. A magyar néplélek számára a fény mindig az újrakezdés, az igazság és a jó győzelmének szimbóluma.
Ez az idézet tehát az emberi élet legsötétebb pillanataiban is a remény, a változás és a megváltás lehetőségét hangsúlyozza. Arra buzdít, hogy ne veszítsük el a hitünket, mert a nehézségek után mindig eljön a világosság, ahogy a magyar közmondás is tartja: „A remény hal meg utoljára.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda