Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”
Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög.
Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Máté Evangéliuma 13, 36-43
Jézus egyes példabeszédeihez magyarázatot is fűz. Nem a nagy nyilvánosságnak magyarázta el ezeket, hanem a belső körének. Valószínű még nem tarotta eléggé felkészültnek a nagyközönséget ezek megértésére, illetve az sem elhanyagolható érvelés, hogy később az apostolok feladata volt ezeknek az értelmét mások előtt feltárni.
A konkolyról és a jó magról szóló példabeszédét eszkatologikus szempontból tárgyalja. A végső ítélet, elszámolás lesz a rostálás, az aratás időszaka, amikor Isten a jókat elválasztja a gonoszoktól. A köztes időszakban azonban minden Tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a konkoly ne szaporodjon el, a gonosz ne pusztítsa el a jókat.
A gonosz nagyon szorgalmasan munkálkodik, és minden bűnt, botrányt felhasznál arra, hogy tönkretegye az igazakat. Isten azonban nem engedi, hogy az életünket elvegye. Végső soron a mi személyes állásfoglalásunktól függ, hogy melyik csapatba sorakozunk fel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda