Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet!
Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett.
A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik.
A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
Máté Evangéliuma 13, 18-23
A magról szóló példabeszédében Jézus az isteni igének a különféle fogadtatását mutatja be. Ezt a magot a hallagtók nyitottságuk, életfelfogásuk, tapasztalataik szerint fogadják. Az első szintű hallgatóság szívébe nem gyökerezik meg az istnei ige, mert egyáltalán nem nyitottak annak befogadására, meghallgatására.
A másodszintű hallgatóság már mutat valamilyen nyitottságot az ige befogadására, de nem jut el a szívéig, mert az élet kihívásai, megpróbáltatásai kiölik lelkükből a magot. A harmadik szintű hallgatóság már befogadja, és ideig-óráig az ige szerint él, de a mindennapi gondok, a rendetlen vágyak elfojtják azt. Csak addig kedves számukra az isteni ige, amíg megfelel vágyaiknak, terveiknek, amikor ezeket keresztezik, akkor megtorpannak és nem tudnak aszerint élni.
Az utolsó szinten vannak azok a hallgatók, akik jó szívvel hallgatják az isteni igét, és szívesen tettekre is váltják. Számukra az isteni ige adja meg az életüknek az értelmét. Enélkül elveszettnek, árváknak érzik magukat. Isten igéje lesz életük filozófiája, mozgatórugója.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda