(Húsvétvasárnap este) a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. 
Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt.
Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet!
Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!”
Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
János Evangéliuma 20, 24-29
Jézus halála és feltámadása után tanítványai közül Tamás nem volt jelen, amikor a Mester megjelent nekik. Amikor társai beszámoltak neki Jézus feltámadásáról, Tamás kételkedett: csak akkor volt hajlandó hinni, ha maga is láthatja és megérintheti Krisztus sebhelyeit.
Néhány nappal később Jézus újra megjelent tanítványainak, ezúttal Tamás jelenlétében. Ekkor hangzottak el az idézett szavak: Jézus felszólította Tamást, hogy nyújtsa ki a kezét, érintse meg a sebhelyeit, és így győződjön meg a feltámadás valóságáról.
E jelenet az emberi természet egyik alapvető kérdését ragadja meg: hogyan birkózunk meg a kételyeinkkel, és miként találhatunk rá a hit erejére? Jézus nem elutasítja Tamás kételyét, hanem lehetőséget ad neki, hogy személyesen tapasztalja meg az igazságot. Ez a gesztus a keresztény hagyományban azt üzeni, hogy a hit nem vak engedelmesség, hanem olykor a keresés, a kérdezés és a személyes megtapasztalás gyümölcse.
Jézus felszólítása Tamáshoz egyszerre szelíd és bátorító. A hitetlenség nem bűn, hanem egy állomás az úton, amelyen keresztül a személyes felismerés, a hit elmélyülése megszülethet. Tamás végül felismeri Jézusban Urát és Istenét, s a keresztény hagyományban éppen ezért gyakran nevezik őt „hitetlen Tamásnak”, holott története a hívővé válás drámája.
Jézus felszólítása érvényes minden korban, amikor a hit és a kétely találkozik, amikor megkérdőjeleződnek a biztosnak hitt igazságok, ez a felszólítás arra hív, hogy a saját utunkon is merjünk közel lépni a kérdéseinkhez, szembenézni a bizonytalanságainkkal, és nyitott szívvel keresni a választ. Nem a hibátlan hit, hanem a keresés, a személyes tapasztalat és az őszinte dialógus vezethet el a hittel teli bizonyossághoz.
„Ne légy hitetlen, hanem hívő!” felszólítás nem csak bibliai szereplőknek szól, hanem mindenkihez, aki az élet nagy kérdéseiben keres, kételkedik, és végül rátalál a saját igazságára.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda