Abban az időben:
Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt.
Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?”
Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!« Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Máté Evangéliuma 9,9-13
„Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” – ez a látszólag egyszerű kérdés mély teológiai, társadalmi és erkölcsi jelentéssel bír, amelyen keresztül megérthetjük Jézus tanításának lényegét, a korabeli zsidó társadalom működését, az elfogadás és a kegyelem fogalmát, valamint az emberi kapcsolatok új dimenzióját, amelyet Jézus hirdetett.
A vámosok a római birodalmi adószedők voltak, akiket gyakran zsidókból választottak ki, hogy saját népükből hajtsák be az adót a hódító rómaiak számára. Sokan visszaéltek hatalmával, túlzó díjakat szedtek, saját gazdagodásukat elősegítve. Ezért a vámosokat a társadalom megvetette, árulónak, tisztátalannak tartotta őket. A „bűnösök” kifejezés alatt általánosságban mindazokat értették, akik a mózesi törvények vagy a rabbinikus értelmezések szerint nem feleltek meg az elvárt erkölcsi, vallási normáknak. Ezek lehettek prostituáltak, pogányok, vagy egyszerűen csak azok, akik nem tartották be a rituális tisztasági előírásokat.
A farizeusok a zsidó vallási élet szigorú, törvénytudó csoportját alkották, akik nagy hangsúlyt fektettek a törvények, különösen a rituális tisztaság és elkülönülés betartására. A társadalom erkölcsi iránymutatóinak tartották magukat, és elvárták, hogy a vallási vezetők, például a rabbik, hasonlóan szigorúak legyenek a társas kapcsolataikban is.
A történet jellemzően azzal kezdődik, hogy Jézus egy vámos, Máté (más néven Lévi) házában vendégeskedik, ahol sok vámos és bűnös is jelen van. Ezt látva a farizeusok megbotránkoznak, és nem közvetlenül Jézust, hanem tanítványait kérdezik meg: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?”
A farizeusok számára a vallási és erkölcsi tisztaság elkülönüléssel járt együtt: nem érintkeztek „tisztátalanokkal”, hogy megőrizzék saját lelki és közösségi tisztaságukat. Így Jézus nyilvános asztalközössége a társadalom peremén élőkkel provokáció volt számukra, amely megkérdőjelezte saját vallásfelfogásuk alapvető elveit.
Jézus, miután meghallja a kérdést, így válaszol: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Mt 9, 12-13)
Jézus válasza radikális fordulatot jelentett a korabeli vallásosságban. Nem az elkülönülés, hanem az irgalom, a gyógyítás és a befogadás útját választotta. Az asztalközösség, az étkezés együtt a társadalomból kirekesztettekkel azt jelképezte, hogy Isten mindenkihez közel akar kerülni, nem tesz különbséget, hanem mindenkit hív az új életre.
A bibliai időkben az étkezés közösségi, szoros kapcsolatot jelentett. Együtt enni valakivel azt fejezte ki, hogy elfogadjuk őt, közösséget vállalunk vele, barátságot, megbékélést kínálunk. Jézus tehát nem csupán szavakkal hirdette az elfogadást, hanem tetteiben is megmutatta: a kegyelem mindenki számára elérhető.
Jézus Ozeás könyvéből idéz: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” Ez azt jelenti, hogy Isten számára a szívből fakadó szeretet, megbocsátás és segítőkészség fontosabb minden formális vallási cselekedetnél. Ez egy teljesen újfajta istentisztelet, amely a felebaráti szeretetet helyezi a középpontba.
A bibliai történet ma is aktuális. A „vámosok és bűnösök” lehetnek mindazok, akiket a társadalom valamiért kirekeszt vagy megbélyegez: hajléktalanok, menekültek, elítéltek, drogfüggők, vagy akár azok, akik egyszerűen másképp gondolkodnak, más nyelvet beszélnek, vagy más kultúrából jöttek. Jézus példája arra hív, hogy ne a felszínt, hanem a belső értékeket, a változás lehetőségét és az isteni szeretetet lássuk meg minden emberben.
A keresztény közösségek az évszázadok során sokféleképpen értelmezték és próbálták megélni ezt a tanítást. Vannak, akik szigorúan ragaszkodnak a szabályokhoz, mások inkább a befogadó, nyitott lelkületet hangsúlyozzák. Az evangéliumi történet azonban egyértelműen arra tanít, hogy a szeretet és az irgalom elsőbbséget élvez, hiszen Jézus vállalta a megbélyegzést is, hogy közel lehessen mindenkihez, aki erre igényt tart.
A farizeusok kérdése Jézus tanítványaihoz – „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” – örök érvényű, mert újra és újra szembesít minket saját előítéleteinkkel, másokkal szembeni nyitottságunkkal, és azzal, hogyan értelmezzük az isteni szeretet gyakorlását. Jézus válasza nem csupán a múltban, hanem ma is érvényes: az irgalom, a befogadás és a szeretet mindenki számára nyitott ajtó, függetlenül attól, hogy a társadalom milyennek ítéli az illetőt.
Az evangéliumi történet tanulsága, hogy a hit nem zár ki, hanem meghív; nem elutasít, hanem felemel; nem csak a tökéleteseknek szól, hanem minden embernek, aki vágyik a változásra, a közösségre és a szeretetre.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda