Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a kafarnaumi zsinagógába, és tanított. 
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek, így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.
Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Márk Evangéliuma 1,21-28
Az igevers (Mk 1,22) Jézus tanításának rendkívüli erejét és hitelességét hangsúlyozza. Az emberek nemcsak Jézus szavainak tartalmán, hanem előadásának erején is megdöbbentek. Úgy tanított, „mint akinek hatalma van”, vagyis nem csupán tanult emberként, hanem olyan valakiként, aki maga az igazság forrása. Ez a hatalom nem csupán intellektuális, hanem szellemi és erkölcsi hatalom is, amely megérinti a hallgatók szívét.
Az írástudók tanítása gyakran a törvények és hagyományok szigorú magyarázatára szorítkozott, és nem mindig volt személyes, átélhető, vagy a lélek mélyére ható. Jézus ezzel szemben nem csak szavakat mondott, hanem cselekedett is: tanítása összhangban volt életével, és az emberek érezték, hogy az, amit mond, nem külső, hanem belső igazságból fakad.
Ez az igevers arra hív bennünket, hogy Jézus tanításait ne csupán szavaknak tekintsük, hanem olyan élő igazságnak, amely megújítja az életünket. Ahogyan Jézus hatalommal tanított, úgy mi is az Ő tanításából meríthetünk hitelességet és erőt a saját életünk tanúságtételében. Az emberek ma is olyan tanítókat keresnek, akik nem csak beszélnek az igazságról, hanem élik is azt. Jézus példája erre buzdít: legyünk hitelesek, és életünkkel mutassunk rá az Ő igazságára.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda