Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. 
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lukács Evangéliuma 9, 57-62
Jézushoz sokan akartak csatlakozni, de nem tudták elfogadni azokat a feltételeket, amelyekhez kötte az Ő követését. Talán azt gondolták, hogy a követés által megszabadulnak az élet kihívásaitól.
Jézus követése azonban nem leányálom, hanem kihívásokat tartogat mindenkinek. Először is feltárja azt az eszköztelenséget, kényelem nélküliséget, amelyet ez a kaland feltételez. Nincs biztonságos lakhatás, megélhetés, hanem meg kell elégedni a helyzet által kínált lehetőségekkel.
A meghívásos alapon történő megszólítás sem akadálymentes, mert a megszólítottak könnyen találnak kifogásokat a saját kiszolgáltatottságukra, társadalami helyzetükre, problémáikra.
Azonban ez sem mentesít fel senkit Jézus követése alól. Még a családi kapcsolatok is háttérbe szorulnak. És ez jelenti a legnagyobb nehézséget azoknak, akik szoros kapcsolatot ápolnak a családtagjaikkal. De még ez az utolsó követelmény sem jelenthet akadályt Jézus követésére.
Ma kevés ember akar elköteleződni, mert úgy érzi, hogy megfosztják szabadságától, kényelmétől. És lehet, hogy ebben is van egy szemernyi igazság. De Jézus teljes önátadást követel meg követőitől.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda