Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz:
Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon.
Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne.
Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lukács Evangéliuma 8,16-18
A mai példabeszéd arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne tegyünk olyan dolgokat, amelyeket titkolnunk kellene.
Ugyanakkor a hit jelzés-értékére is utal. A hitet nem kell szégyellni, elrejteni, hanem élni kell vele. A figyelmes meghallgatásra is meghívást kapunk, mert az élet igéjét nemcsak hallgatni, hanem megélni kell.
A hit csak akkor működőképes, ha tettekben valósul meg. Jézus a hit jutalmáról is beszél. Aki hisz, annak nincs szüksége más ajándékra, mert belőle merít erőt és életforrást. A jutalom se marad el azoknak, akik a hit fényében élnek. Ezt nem lehet elrejteni, mert önkéntelenül is kiárad. Csak azok fogadják be, akik hisznek Jézus tanításában.
Nincs önmegváltás, csak a hit által elfogadott krisztusi megváltás létezik. Ezért csak azok fognak üdvözülni, akik elfogadják a feltámadásba vetett hitet.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda