Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot:
Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna.
Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Máté Evangéliuma 11,20-24
Jézus legnagyobb fájdalma népének a hitetlensége. Olyan városokat korhol meg, amelyek ma valójában már nem léteznek. Jézus Kafarnaumban gyógyította meg a vérfolyásos asszonyt, támasztotta fel a zsinagóga elöljárójának a lányát, beszélt az élet kenyeréről.
Minden próbálkozása ellenére nem beszélhetünk tömeges megtérésekről. Bár a megtértek hitét valóban megdicsérte, de nem volt hatékony a tanítása, mert ideig-óráig hatott az emberekre.
Jézus beszédében két pogány városra hivatkozik, amelyeknek nem volt sok esélyük a megtérésre. A zsidó városoknak minden esélyük megvolt a megtérésre.
Ilyen értelemben a kiválasztottság, nem jelent előnyt, hanem inkább hátrányt. Isten előtt senki sem hivatkozhat a kiválasztottságára, sőt a felelősségvállalás szempontjából ez hátrányt is jelenthet.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda