Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék öt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.”
Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?”
„Nem vagyok” – felelte.
„A próféta vagy?”
Erre is nemmel válaszolt.
Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?”
János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.
A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?”
János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
János Evangéliuma 1, 19-28
Keresztelő Szent János nem vezeti félre a kíváncsiskodó érdeklődőket, hanem feltárja nekik küldtésének a titkát. Sokan benne a Messiás megtestesülését látták. Ő azonban nem akarta félrevezetni az embereket, hanem Izajás próféta jövendöléséből idéz, miszerint ő csak a pusztába kiáltó szó.
Valóban a szava gyakran csak a pusztában hallatszott, mert sokan nem hallgattak rá. Heródes a nép miatt tartott tőle, a vallásos vezetők nem tudtak ellene semmit sem felhozni. Személye azonban ellentmondásosnak tűnt, mert gyakran összetévesztették a Messiással. Ő viszont nagyon jól tudta, hogy csak átmeneti szerepe volt. Őszintesége mindenkit meglepett, hiszen könnyen kihasználhatta volna az alkalmat, hogy magát kikiáltsa a Messiásnak. Számára azonban fontosabb volt a nép felkészítése, hiszen az közeledett, akiről azt mondta, hogy a saruszíját sem méltó megoldani.
Teljes életet élt, mert beteljesítette Isten tervét. Nekünk is csak akkor lesz teljes az életünk, ha megtaláljuk a hivatásunkat és beteljesítjük Isten tervét.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda